Kornai János a Harvard Egyetemen a közgazdaságtan Allie S. Freed emeritusz professzora, és a Budapesti Corvinus Egyetem tiszteletbeli emeritusz professzora.
Rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, az Academia Europeae-nek, valamint külföldi tagja az Amerikai, a Brit, a Bolgár, a Finn, az Orosz és a Svéd Királyi Akadémiának. A Nemzetközi Ökonometriai Társaság, az Európai Közgazdasági Társaság és a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnöki tisztét is betöltötte. A legmagasabb magyar tudományos díjak (Akadémiai Díj, Magyar Állami Díj, Deák Ferenc-díj, Széchenyi-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Prima Primissima-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal, Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje), a Seidman-díj (USA), a Humboldt-díj (Németország), az Erasmus Érem (Academia Europeae), a Leontief Medal (Oroszország) és a Hazám-díj kitüntetettje, valamint a Francia Becsületrend Tisztje. Tizenöt egyetem díszdoktora.
Kornai János a szocialista rendszer és a posztszocialista átalakulás kritikai elemzésével foglalkozik. A kelet-európai szocializmus összeomlása után figyelme részben a gazdaságpolitika, azon belül a makroökonomiai problémák és a jóléti állam reformja felé fordult. Legismertebb művei: A gazdasági vezetés túlzott központosítása (1957), Anti-Equilibrium (1971), A hiány (1980), Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében (1989), A szocialista rendszer (1993), Útkeresés (1993), Vergődés és remény (1996), Egyéni választás és szolidaritás (társszerző: Karen Eggleston, 2004), A gondolat erejével (2005), Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás (2007), Gondolatok a kapitalizmusról (2011), Kornai válogatott művei 1-4. (2011-2014), Látlelet (2017). Művei több, mint húsz nyelven jelentek meg.
